Out Of Office

Természetes jelenlét

Coaching a szabadban

Először a jelenben
– Nos, mi történt veled ott fent? – kérdezi a coach halkan, miután Péter végre talajt ért, kikapcsolták biztosítóköteleit, és túlvolt néhány mély kilégzésen.  – Hiszen, ha jól sejtem, ezerszer csináltál ennél vadabbat is.

Péter annak idején deszantoskiképzést kapott: több kilométer magasból, rutinszerűen végzett ugrások után nem lehetett nagy magasságokkal ijesztgetni. Mára leszerelt, néhány éve egy vállalkozást vezet, amely nem kiugróan ugyan, de jól megy. Egy percel ezelőtt nyolc méter magasan állt egy platformon, amelyen épp elfért, de túl nagy mozgástere nem volt.  Ahhoz hogy visszaérkezzen a talajra, el kellet lépnie a platformról a levegőbe, ahol a beülőjéhez rögzített dupla kötélbiztosítás tartotta volna meg. Péter már a felfele úton is megfontoltabb volt a szokásosnál, majd felérve remegő kézzel kapaszkodott a feljutáshoz használt kötéllétrába. Hosszú perceket töltött fent, felváltva a légzésére, és a lombkorona susogására figyelve, mire meg tudott nyugodni. Miután végigtekintett a biztosítási rendszerén, lenézett biztosítóira: a coachra és szakmailag képzett segítőjére, egy nagy lélegzetvétel után megtette a kis lépést az embernek – a semmibe.

Most ott áll a földön a beülőben, tagjaiban még egy szokatlan ernyedt feszültség kering. Ránéz a kérdezőre, és lassan ezt mondja:
– Életemben most először valóban belegondoltam abba, hogy mit csinálok.

A megfontolt deszantos
Péter, többszáz ugrással a háta mögött életében először megengedte magának, hogy valóban jelen legyen egy olyan helyzetben, amelyet eddig mindig a „ne gondolkodj, ne érezz, cselekdj” felkiálltással közelített meg. A coach buzdítására nem engedett a sürgető impulzusnak, hogy végigrohanjon a számára egyébként könnyedén teljesíthető pályán, hanem figyelmét az első létrafoktól kezdve az adott pillanatnak szentelte. Első felismerése az volt, hogy mennyire intenzíven éli meg azt a késztetést, hogy legyen mielőbb túl rajta, a belső hang folyamatosan azt sugallta: menj! tovább! A platformon állva, remegő kézzel a kötéllétrába kapaszkodva felderengett előtte életének számos helyzete, ahol végigrohant, és kötelességszerűen mindent teljesített, ám mintha ott sem lett volna: házassága, üzleti projektjei, kapcsolata üzleti partnereivel és beosztottjaival. Figyelmét továbbra is előtérbe helyezve igyekezett észrevenni mindazt, amit maga körül lát: a fák lombkoronáit, a szél susogását a leveleken, az erdő szelíd neszeit, a szédítő magasságot feje felett és mélységet a platform alatt. Majd befele, magára figyelve először szokatlan csendet és nyugodtságot észlelt magán, annak a biztos tudatát, hogy jó helyen van. Nagy lélegzetvétel után ellépett a platformról.

A jelen hatalma
A pszichológia legfiatalabb fogalmai közé tartozó jelentudatosság egy olyan koncepció kifejezése, melyet máris nagy figyelem övez. Az érdeklődés oka, hogy pszichoszomatikus stressz-betegségek, orvosilag megmagyarázhatatlan testi tünetek, az asztma, a lélek olyan régről ismert betegségei, mint a szorongás vagy a depresszió, és számos és testi betegség kialakulása, gyógyulása illetve lefolyása mind kapcsolatba hozható a jelentudatossággal. Kutatások alapján jelentudatos működésmóddal emberi kapcsolatainkban magasabb elégedettséget, autonómiát, közelséget, a másik teljesebb elfogadását élhetjük meg, optimistábbak, higgadtabbak lehetünk, miközben kevésebb stresszt élünk meg.

Mit is takar hát ez a furcsa fogalom?

A jelentudatúság nyitottságot és bevonódást feltételező létezés. Más szóval egy olyan állapot, amelyben ítélkezés nélkül figyelünk arra, és tisztában vagyunk azzal, hogy mi történik a jelenben. Ez egyszerre tartalmazza a bennünk és a körülöttünk zajló történéseket: gondolatainkat, érzéseinket, testérzeteinket éppúgy, mint az általunk látottakat, hallottakat. A nyitottság, vagy ítéletmentesség egy ideálisnak tűnő, ám elérhető tudatállapotot ír le. Ebben minden érzést, észlelést, érzelmet anélkül tudunk gondosan megfigyelni, hogy jónak vagy rossznak, igaznak vagy hamisnak, egészségesnek vagy betegnek, fontosnak vagy lényegtelennek címkéznénk őket.
Persze nincsen új a nap alatt: a fogalom a több ezer éves zen-buddhista hagyományok klinikai közegben való vizsgálatára, illetve a keleti bölcsességnek a nyugati, zsidó-keresztény kultúrkörben emészthetőre formálásaként jött lére.  A jelenben való lét, a jelenvalólét ismerős lehet az egzisztencialista filozófiából, mely hangsúlyos pszichológiai hagyományt is teremtett. A Gestalt pszichológiai irányzat, mely eredetileg egyetemes észlelési alapelveket keresett, szintén egyik sarkalatos pontjának tette meg az „itt-és-most” elsődlegességét, vagyis hogy a múlt titakinak kutatása vagy a különböző koncepciókban való elmerülés helyett az éppen aktuális helyzetből kiindulva tudunk a leghatékonyabban dolgozni.

Hogyan segít a jelenre irányított figyelem?

Bár szellemi lények vagyunk, fizikai testünkön keresztül tudjuk magunkat kifejezni. Hogyan is érezzük magunkat egy adott helyzetben – a párunkkal, a gyerekünkkel, a munkánk során végzett különböző feladatokban, az ügyfelekkel való találkozás, egy konkrét megállapodás kapcsán? Ha képesek vagyunk detektálni a testünkben megjelenő érzéseket, a gyomorcsikarástól a mellkasi szorításon át felszabadult légzésig vagy feszülten figyelmes aktivitásunkig, akkor képesek leszünk olyan döntéseket hozni, amelyek mögé testestül-lelkestül ki tudunk állni.
A külvilágból érkező ingerek ítélkezés nélküli befogadásával olyan új lehetőségeket, utakat láthatunk meg, amelyek elől eddig – akár tudatosan, akár tudtunk nélkül - következetesen kitértünk. Eddig talán mindig rosszindulatúnak éltük meg egy munkatársunk megjegyzéseit: közlésének tartalmára figyelve azonban talán rosszul kifejezett konstruktív javaslatokra bukkanhatunk.

Természetes jelenlét
A coaching célja nem az, hogy felkínálja a helyes megoldásokat a vezetők, coacholtak részére, hanem hogy megadja azt a támogatást, amire az önálló megoldások létrehozásához szükség van. Érvényes a mondás: csak te tudod megcsinálni – de lehet, hogy nem tudod megcsinálni egyedül. A jó coachingfolyamat nem a helyes válaszokkal, hanem a helyes kérdésekkel éri el célját.

Amikor a coaching szabad terepre kerül át, a természet - mint önálló entitás - maga is szerepet kér

A coaching számos eszközzel érhet célt, de mind közül a legalapvetőbb a coach és a coacholt között kialakuló, bizalmon alapuló emberi kapcsolat. A coaching folyamatába ugyanakkor bevonhatók olyan külső eszközök vagy technikák, melyek támogatják a közös munkát. Az angolszász területen már komoly hagyományokkal rendelkezik a tapasztalati tanulás outdoor eszközeinek felhasználása a coachingban. A négy fal közt végzett coachingfolyamatban két olyan tényező van, amellyel egészen biztosan számolni kell: a coacholt és a coach. Amikor a coaching szabad terepre kerül át, a természet mint önálló entitás maga is szerepet kér. Hol egy ritka madárfaj példányának látogatása, hol egy váratlanul felbukkanó vízisikló, hol az időjárás hirtelen változása, hol egy elénk táruló természeti kép nyújt fontos szimbólumokat és eszközöket. Ezekre, és rájuk adott reakciókra mint az eredeti coaching megállapodás szellemében végzett fókuszált munka részeként is tekintünk, olyan fejlesztő kérdésekként, melyek a coacholt számára fontos témákat szólaltatják meg. Hogyan hat rám az időjárásnak, a körülményeknek az elvárttól eltérő, hirtelen változása? Mi ragadja meg a figyelmem, mi térít el a célomtól? Mi segít a célomhoz hű maradni?

A természet mint önálló eszköz a hozzáértő coach támogatásával olyan fejlődési lehetőségeket nyit meg, amelyek hagyományos keretek közt csak nagyon nehezen megközelíthetőek. Péter esetében a magasság, a természet csendesen intenzív jelenléte, a fizikai kihívás és a coach biztonságot sugárzó személye egyszerre teremtette meg azt a közeget, amelyben képes volt valódi fejlődést elérni. A támogatás megfelelő formái és a fejlődéshez szükséges témák egyetemességük mellet is mindig egyediek. A sikeres folyamat sokoldalúan képzett, odafigyelő coach jelenlétét feltételezi, e folyamat kimenetele pedig a munkájában és kapcsolataiban teljesebben működő személyiség.