„A legfontosabb az ország gazdasági esélyteremtésének megvalósítása”
Nem csökkennek a regionális különbségek a foglalkoztatás terén, kicsi a munkaerőpiaci mobilitás. Hogyan látja, változhat ez a jövőben?
– Én nem a mobilitásra helyezném a fő hangsúlyt, hiszen az olyan újabb nehézségeket ró a munkavállalóra, mint a családból való kiszakadás, új lakhatás megszerzése…
– És tovább nőnek a különbségek.
– Így van: nem az a cél, hogy az ország kettészakadjon. A kormányzat azon dolgozik, hogy a szakképzés és az ehhez kapcsolódó döntések inkább a gyakorlatot célozzák meg, amihez mindenképpen be kell vonni a munkaadókat. Nem cél, hogy piacképtelen diplomákat, végzettséget adjunk a fiatalok kezébe. Tehát mindenképpen a szakképzés erősítését tartom fontosnak, ám ez inkább munkaügyi és képzési kérdés. Ami azonban már az én területem, az a dolgozó emberek adójából és járulékaiból biztosított szociális segélyek, támogatások rendszere, amelyeket egyre inkább bizonyos elvárásokhoz kötünk. A családi pótlék iskolázási támogatási részét már ma is az iskolába járáshoz kötjük, és a többi segéllyel és támogatással is így fogunk tenni. Ha nem így járunk el, a tisztességesen adózó emberek nem fognak megélni, mert az adó mindent elvisz.
– Nagyon kevesekben merül fel a kérdés, pedig nagyon igaz: a fiatalok is hátrányos helyzetűek a munkaerőpiacon. Magyarországon a fiatal munkanélküliek aránya 25%, az EU átlaga is 20%. Hogyan lehet ezen változtatni? Szintén a képzési rendszer megváltoztatása jelenti a megoldást?
– Igen, egyfelől. A képzések tekintetében pedig gondolni kellene arra, hogy visszahozzunk egy sor olyan szakmát, amelyekhez kötődő iparágakról lemondtunk vagy az átalakulások során lemondattak minket róluk. Én személy szerint például azt látom a megváltozott munkaképességűeket alkalmazó cégeinknél, hogy a piac kész visszatérni, ha erre nyitottak és készek vagyunk. Másrészt én minden fiatalnak javaslom, hogy jelenjenek meg az önkéntesség kapcsán a sporthoz, ápoláshoz vagy akár más közösségi tevékenységekhez kapcsolódó munkaterületeken is. Ezek olyan gyakorlati tapasztalatot és ismeretségi hálót hozhatnak, ami ma már elengedhetetlen. Nem elég a végzettség. Ráadásul e fiatalok kapcsolatteremtő képessége is sokat javul, amit majd a munkahelyükön kamatoztathatnak. Erre próbáltuk felhívni a figyelmet az Önkéntesség Európai Éve kapcsán is.
– Magyarországon - nemzetközi összehasonlításban - munkáltatói oldalról nem eléggé preferált a részmunkaidős foglalkoztatás és a távmunka, pedig ez lehetne az egyik kulcs a kisgyerekes, vagy egyéb kötöttségekkel küzdő családok problémáinak megoldásához. Hogyan lehetne elérni, hogy a munkáltatók Magyarországon nagyobb számban éljenek a részmunkaidős foglalkoztatás adta lehetőségekkel?
– Ez nem csak anyagi kérdés, hanem hozzáállásé is. Ha egy munkaadó megtapasztalja, hogy a gyesről visszatérő édesanya milyen hűséges és milyen szervezési, rendszerezési tapasztalatot szerez a gyermeknevelés során, megérti, miért jó munkaerő. Mi első lépésként bevezettük a munkaadói járulék 27-ről 20%-ra való csökkentését akkor, ha egy munkaadó két édesanyát is foglalkoztat, de további elképzeléseink is vannak.
– Elég komoly sárdobálás alakult ki a munka törvénykönyvének tervezett változtatásai kapcsán. Már annyi állítás és cáfolat hangzott el, hogy a részletekbe egyelőre talán kár is belemenni. Mindenesetre sokan azt fogalmazzák meg, hogy az eddig elfogadott és a tervezett intézkedések összességében kevésbé a munkavállalók érdekeit szolgálják. Mi a változtatások fő célja, milyen alapkoncepció áll a módosítások mögött? Hogyan érvényesülnek a jövőben az esélyegyenlőség javítását célzó elképzelések?
– Ez attól függ, ki mit ért esélyegyenlőség alatt. A nők és férfiak köztit, vagy a beteg, vagy fogyatékos és az egészséges emberek köztit… Most véleményem szerint a legfontosabb az ország gazdasági esélyteremtésének megvalósítása, ami nem más, mint az, hogy versenyképesek legyünk, és fent tudjuk tartani az országunk működőképességét. Ez a legfontosabb, mert ha ez nem sikerül, hiába próbálunk bármit tenni esélyegyenlőségi területen, garantáltan nem lesz rá pénz. Maximum a pozitív szemlélet maradhat meg és a jó szándék. Ebből a szempontból Magyarország jóval előrébb jár, mint mondjuk a mediterrán országok, ahol - például Görögországban - még mindig azért tüntetnek, hogy fennmaradjon az eddigi juttatási rendszer, amelyben ha valaki időben bemegy dolgozni vagy elintéz egy hivatalos ügyet, jutalmat kap, vagy a diákok teljesen ingyen étkeznek az egyetemen. Ezek persze szép dolgok, csak épp Görögországot csődbe vitték. Szerintem Magyarország felkészült, hogy változtasson azon a trenden, ami Nyugat-Európát és Amerikát is hatalmába kerítette, miszerint a kétkezi munkának egyre kisebb a becsülete. És hozzá kell azt is tennem, hogy az elmúlt nyolc évben ötvenegynéhány százalékról több mint nyolcvan százalékra ugró eladósodás mértéke többek közt éppen ezt, a fiatalok esélyteremtését kérdőjelezheti meg.
– Ha már az esélyegyenlőségről beszélünk… Úgy tudjuk, hogy egy balatoni házban rászorulókat üdültet. Ez valamiféle üzenet, vagy csak így hozta az élet?
– Láttam személyesen, talán Svájcban, hogy azok a szülők, akik éjjel-nappal dolgoznak, ilyen formában kapnak segítséget. Innen jött az ötlet, hogy a nyár valamelyik hetében magyarországi nevelőszülők élhessék a saját életüket, és nevelt gyermekeikkel mások, önkéntesek foglalkozzanak. Amikor ezt a lehetőséget megteremtettük, néhány minket segítő vállalkozás is fantasztikusan vizsgázott. Nagyon köszönöm azoknak, akik ebben a nehéz gazdasági környezetben is tesznek a társadalmi felelősségvállalás érdekében. Egy cég attól mindig több lesz, ha megváltozott munkaképességű, sérült embereket foglalkoztat, jelenlétük növeli az összefogást és összetartást a vállalaton belül.
– A médiában is viszonylag nagy teret kapott Családbarát Munkahely programmal, díjjal mit szeretne elérni az államtitkárság?
– Természetesen a vállalkozásoknál, gazdasági szervezeteknél nagyon fontosak az anyagi feltételek és az állomány fizikai állapota, de ugyanolyan fontos a lelkierő is. Ha egy munkahelyen jó a munkatársak kedélye, hangulata, a lelki háttér, akkor sokkal jobban teljesítenek. A hangulatot viszont nagyban befolyásolja a család állapota is. Így ha egy cég családbaráttá tudja tenni a munkahelyet felfogásában, vagy akár bölcsőde, óvoda létrehozásával, biztos vagyok benne, hogy annak a gazdasági eredménye sem marad majd el. Csak egy példát hadd mondjak. Az egyik megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató állami cégünk kinőtte a területét, így bővítést határoztunk el. Ők ezen belül óvodát és bölcsödét is létre fognak hozni, ami nagyon sokat számít az ott dolgozó édesanyáknak. Hiszen a személyes véleményem is az, hogy fontos minél több időt tölteni a gyermekeinkkel. És biztos vagyok benne, hogy ez nem jelent majd veszteséget a cégnek.
– Mostanában arról lehet hallani, hogy a kormány csökkenteni kívánja a civil szervezetek támogatását. Ön jól ismeri a témát, hiszen korábban a civil szférában dolgozott. Hogyan látja ezt a kérdést?
– A költségvetésről még nem született döntés. A jól működő civil szervezetek nyilván továbbra is megkapják majd a támogatásukat, de azokra nincs szükség, amelyek nem működnek, amelyeket egyesek saját megélhetésük érdekében hoztak létre.
– Tehát újragondolják a rendszert, mint mostanában elég sok területen…
"A csak tisztán gazdasági ellenérdeket képviselő civil szervezetekre nincs szükség."
– Azért a gazdaság szereplői és én magam is sokszor találkozunk azzal, hogy egy-egy magát zöldnek tituláló szervezet konstruktív hozzáállás helyett csak hátráltatja a beruházásokat. Jómagam is tapasztaltam, hogy amikor egy település rendbetételéről, szemétgyűjtésről volt szó, akkor az ilyen úgynevezett zöld szervezetnek egyik tagja sem jelent meg.
– Vegyük például a magyar libamájat tönkretevő, akciózó egyesületet…
– Igen, tehát a csak tisztán gazdasági ellenérdeket képviselő civil szervezetekre nincs szükség. De még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy azokról beszéltem, akik csak visszaélnek a támogatással. A nagyon sok jól működő, településen belül közösséget teremtő vagy értékeket mentő civil szervezetre ezután is szükség lesz.
– Vajon lesz pénz is rájuk?
– Nagyon sok területen együttműködünk a civil szervezetekkel. Ha valamiért mégis csökkenne a támogatásuk, az csak Magyarország és a világ rossz gazdasági helyzete miatt következhet be.
Madarász Endre – Nagy Béla